Frezia írta:Szia Lintka!
Most fejeztem be az utolsó részt! Nem nagyon tudok szóhoz jutni, mert ha belegondolok még most is folytogat a sirás.
Viszont ezek a könnyek nem a szomorúságról szólnak, hanem a történet végkifejletéről mely engem igazán boldogsággal töltött el. Hiszen mindenki oda került végül ahová én elejétől gondoltam, hogy ki kihez tartozik. Egyetlen titok még nekem is titok maradt, mert lehet figyelmetlen voltam, de azt majd még megbeszéljük. Nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy leforditottad ezt a
sorozatot, mely a merevlemezem marad örökké /mig a technika engedi/.Tudom, hogy hatalmas munkád van abban, hogy ezt
a tömény politikai szöveget ilyen profin megoldottad. Hatalmas köszönet érte! Minden jót kivánok a jövőben! Pihend ki magad
és reménykedem, hogy hiányozni fog egy idő után a forditás és egy ujabb jó sorozatba fogsz kezdeni!

Szia Frezia!
Végre hozzád is ideértem. Nagy hajtásban voltam az elmúlt hetekben, hogy be tudjam fejezni a sorit, és miután kész lett, teljesen "kész" vagyok. Alig vártam, hogy befejezzem a fordítást, de hiányozni fognak a történet szereplői. Az biztos, egy darabig a sztori bűvkörében leszek. Ezért sem tudnék új sorozatot elkezdeni.
Viszont ezek a könnyek nem a szomorúságról szólnak, hanem a történet végkifejletéről mely engem igazán boldogsággal töltött el. Hiszen mindenki oda került végül ahová én elejétől gondoltam, hogy ki kihez tartozik.
Én is így érzem és nagyon elégedett vagyok a befejezéssel. Én sem álltam meg sírás nélkül egyszer sem, pedig a fordítás közben többször meg kellett néznem egy-egy jelenetet.
A politikai szöveg nagyon nehéz volt, de úgy érzem, sikerült érthetővé tennem a lényegét.
Egyetlen titok még nekem is titok maradt, mert lehet figyelmetlen voltam, de azt majd még megbeszéljük.
Sejtem, mire gondolsz. Én is töröm a fejem rajta, hátha valahol történt utalás a testvérek kötődésére. Ugye, erről van szó?
Az első részben, amikor a két kisfiú várta In Ae családját a vasútállomáson, In Ae nénikéje valakinek (Gu Jung) az unokáiról kérdezősködött In Ae nagymamájától. Ez a név többet nem került szóba.
Köszönöm, hogy velem tartottál!

- Imádom, amikor mosolyog!

- Nem vitás, övé volt a legszimpatikusabb karakter
Imádni való ő is!