Kedves Gilnis!gilnis írta: ↑2018.01.03. 20:16Ó, Bekka, megtisztelő, köszönöm!
Aki nem ezt teszi, az egyáltalán nem is nevezhető fordítónak.
Vagy ennyire nem érdekli őket. Nem hiszem el, hogy nem veszik észre. De ez is mutatja, mennyire ész nélkül és igénytelenül "fordítanak" egyesek.
Én annak idején azért álltam neki fordítani, mert olyan hatalmas élmény volt egy-egy sorozat megnézése, hogy azt feltétlenül szerettem volna másokkal megosztani, mások számára is megismerhetővé, elérhetővé tenni. Direkt nem koreait, amit mindenki néz, hanem olyan tajvanit például, amit látni KELL. Talán nem túlzás azt állítanom, hogy a „tajvani nyitás”-hoz hozzá is járultam. Ezek után az első fordításaimnál még lélegzet-visszafojtva vártam, ki mit szól majd hozzájuk. És bizony én is nehezen éltem meg, hogy szinte alig érkezett reakció. Köszönet még csak-csak, de én véleményeket szerettem volna. Teljesen alulmúlták a várakozásaimat. Nézegethettem, hányan töltötték le. Rengetegen. De annak csak 1 %-a, ha jelentkezett. De hogy emiatt abbahagyjam? Olyan nincs! Aki nem ír, az tehet egy szívességet... Amióta ezt eldöntöttem, a magam örömére fordítok, és ha sokáig tart, hát sokáig tart.
Mintha már egyszer írtam volna ezt, Lintka. Azt kell eldönteni, milyen okból és milyen céllal fordítasz. Ha másoknak akarsz örömet szerezni, akkor be kell érned a tudattal, hogy szereztél, még akkor is, ha ők nem jeleznek vissza. Aki igazán hálás, aki igazán megbecsül, akinek igazán tetszett, az úgyis írni fog. Anélkül is, hogy kérnéd. A képmutató, álságos hízelgésre és dicséretre szerintem nincs szükséged. Csak pozitívan, Lintka! És verd ki a fejedből, hogy "nagy nevek"! Itt nincsenek semmiféle nagy nevek. Hol látod te őket? Hacsak nem Torzonborzra gondoltál. Ő a leges-leges...![]()
Igen, engem is ez motivált, ezért kezdtem el fordítani. Addig már sok koreai sorozatot, főleg történelmieket néztem és annyira tetszettek, hogy el kezdett érdekelni az az ország, ahol azok készültek. A fordítás során is sokat tanul az ember.élmény volt egy-egy sorozat megnézése, hogy azt feltétlenül szerettem volna másokkal megosztani, mások számára is megismerhetővé, elérhetővé tenni.
Eleinte én is nézegettem, van-e új hozzászólás, de nem igazán az adott erőt, ha volt is, hanem az "alkotás" öröme volt a hajtóerőm.első fordításaimnál még lélegzet-visszafojtva vártam, ki mit szól majd hozzájuk. És bizony én is nehezen éltem meg, hogy szinte alig érkezett reakció
Igazad van, el kell döntenem, de ezt csak két okból tudom hosszútávon csinálni. Az egyik ok, hogy örömet szerezzek másoknak, a másik pedig, hogy a hétköznapok egyhangúságából kimozdulhassak, megmozgathassam a képzelőerőmet, fejlesszem a nyelvtudásomat, gazdagítsam a szókincsemet. Be kell vallanom, hogy magamért is teszem.Azt kell eldönteni, milyen okból és milyen céllal fordítasz. Ha másoknak akarsz örömet szerezni,
Erre tényleg nincs.A képmutató, álságos hízelgésre és dicséretre szerintem nincs szükséged.
Egyébként, nagyon megleptél, hogy segítségemre "siettél" és nagyon köszönöm, amit írtál!

